Jak můžu žít ve městě, když moje tělo patří přírodě? (Hogyan élhetnék a városban, amikor a testem a természethez tartozik?)

Alkotás leírása

(1/2) Ez az ötlet akkor jutott eszembe, amikor a dombon sétáltam. Ott álltam, mielőtt elindultam volna. Szeretem azt mondani erről a helyről, hogy ez az én helyem. Nem arról van szó, hogy le akarnám hódítani ezt a darabka természetet, de megrémít a gondolat, hogy egy olyan hely, amelyhez úgy viszonyulok, mintha egy ember lenne, egyszer talán tönkremenne. Itt nőttem fel, és itt változtam meg. Hányan gondolták még így? Hány szempár meredt a fák lombkoronájára? És hány orr szagolta meg a bokor leveleit? És hányan beszélgettek sétájuk közben? Valami azt súgja, hogy a föld minden lépést megjegyez. Talán a fák mégis hallják a sírásomat vagy a nevetésemet…