Směr k horizontu (A láthatár felé)

Alkotás leírása

„Irány: a láthatár” az „Olasz napló” sorozatból.

Kék vitorlás az előtérben és néhány további hajó, amelyek eltűnnek a távolban. A festmény legerőteljesebben az utazás, a mozgás és a nyílt tenger érzetét kelti.

Az „Olasz napló” egy nyári festészeti etűdökből álló sorozat, amelyek közvetlenül a művésznő olaszországi tartózkodása alatt készültek. Ezek személyes feljegyzések azokról a pillanatokról, amikor a tenger, a nap, a szél és az olasz tengerpart jellegzetes hangulata találkozik.

Az ihletet elsősorban a tenger, a változó fény, a vitorlások, a citromok és a mediterrán táj intenzív színei adták.

A szerző nem csupán konkrét motívumokat örökít meg, hanem elsősorban azok hangulatát és saját élményét, azt a pillanatot, amikor a valóság képe elkezd feloldódni a színben, a fényben és az emlékben.

A sorozat különlegessége a keletkezésének módjában is rejlik. Az etűdöket közvetlenül a tengerparton festették, közvetlen kapcsolatban a tájjal, nem pedig a műteremben. A munka során tengervizet is használtak, amely így az egyes művek közvetlen részévé válik, és szimbolikusan beépíti azokba a valós keletkezési helyüket.

A festményeket természetes vászonra festették, amelynek szerkezete és természetes árnyalata egyes helyeken szándékosan látható marad.

A fedetlen részek nem jelentenek befejezetlenséget, éppen ellenkezőleg: hangsúlyozzák a közvetlenül a természetben születő festészeti etűdök jellegét, ahol a kép nem válik el környezetétől. A természetes vászon a kifejezés újabb rétegévé válik, és a homokra, a kőre, a napfénytől felmelegedett tájra, valamint a pillanat nyersességére emlékeztet.

Az „Olasz napló” tehát nem egy klasszikus képi feljegyzés az olasz tengerpartról.

Ez egy vizuális napló az érzésekről, a nyár, a tenger és a fény töredékeiről, amelyeket közvetlenül azon a helyen örökítettek meg, ahol keletkeztek. Minden etűd nem csupán Olaszország képét hordozza magában, hanem egy konkrét pillanat, a táj és a tenger nyomát is.