Osamělá loďka (Egy magányos csónak)

Alkotás leírása

A nap épp most ért a láthatárhoz, és az egész világ folyékony aranyba olvadt. Egy magányos csónak áll a parton, mint az elmúló nyár utolsó tanúja. A vörös tetős kis templom az utolsó sugarakban úgy ragyog, mint egy kis világítótorony a ködös víz felett. A levegő annyira teli van fénnyel, hogy szinte meg lehet inni. Minden ecsetvonás nosztalgiával teli, minden szín a déli meleg esték illatát árasztja. Petra Vymazalová egyetlen hosszú kilégzéssel festette meg, mintha attól tartott volna, hogy ha abbahagyja, a varázs örökre eltűnik. A festmény nem tájkép. Hanem egy olyan emlék, amelyet soha nem éltél át, mégis mélyen a szívedben hordozod. Felakasztod, és hirtelen érzed a tenger illatát, hallod a harangok csengését, és tudod, hogy otthon vagy, még ha soha nem is jártál azon a helyen.