Dvě duše z náměstí (Két lélek a térről)

Alkotás leírása

(akrilfilcek + Prismacolor)

Szeretem a galambokat. Ezek olyan madarak, amelyekkel minden nap találkozunk, és szépségük lenyűgöz engem. Ha közelről megnézzük őket, rájövünk, hogy a tollazatuk egyáltalán nem csak szürke. Kék, zöld és lila csillogás, finom mintázatok és olyan sokféle árnyalat látható benne, hogy mindegyikük teljesen egyedi.

A városi galambjaink a sziklagalambtól származnak, amely eredetileg a sziklafalakon élt, és az ember háziasította meg.

Ő nem akart velünk együtt élni. Mi kötöttük hozzá magunkat, már több mint 5 000 évvel ezelőtt, és éppen belőle alakultak ki a legkülönbözőbb galambfajták, beleértve a postagalambokat is.

A galambok hihetetlenül okos madarak, és rendkívüli tájékozódási képességgel rendelkeznek. Még nagy távolságból is képesek hazatalálni, és éppen ennek köszönhetően évszázadokon át hordozták az üzeneteket. Képességeiket az emberek az első és a második világháború alatt is kihasználták.

A tojásokról és az utódokról mindkét szülő gondoskodik. Mindketten felváltva melegítik a tojásokat, majd mindketten egy speciális, tápláló folyadékkal, az úgynevezett galambtejjel etetik a fiókákat, amelyet a nyálzsákjukban termelnek.

A városi, kedvezőtlen környezetben sajnos a vadon élő galambok többsége átlagosan csak körülbelül 2,4 évet él. De megfelelő körülmények között sokkal tovább élhetnek.

Dokumentált egy eset egy Levi nevű amerikai postagalambról, aki az amerikai hadsereg távközlési alakulatánál szolgált, és miután leszerelték katonai szolgálatából, nyugodt körülmények között, emberi gondoskodás mellett hihetetlen 31 évet élt meg.

Ennek a képnek a mintájául két megmentett galamb szolgált, amelyekről készült fotót a Galambvédelmi Intézet osztotta meg.