Zlatá velryba (Az aranybálna)

Alkotás leírása

A festmény története: Az arany bálna

(a festmény az „arany állatok” sorozatból származik)

Mélyen a csend felszíne alatt úszott az arany bálna. Nem azért volt aranyszínű, hogy ragyogjon, hanem azért, mert magában hordozta az óceán emlékét.

Minden mozdulata emlékeztetett azokra az időkre, amikor a világ még tudott lelassulni. Az emberek soha nem látták teljes egészében.

Mindig csak egy villanás, a farok íve, a fény visszatükröződése, egy magyarázat nélkül hirtelen felbukkanó nyugalom érzése.

Az aranybálna nem a szemnek mutatkozott meg, hanem azoknak, akik képesek voltak egy pillanatra megállni és figyelni.

Azt mondják, ha valaki elég sokáig nézi, a kép tükörré válik.

Az aranybálna ekkor nem önmagát mutatja, hanem azt, ami a nézőben a legmélyebben rejtőzik. A csendet, a bátorságot, a vágyat, hogy higgyünk abban, hogy még a lassúságnak is megvan a maga értelme.

Üzenete egyszerű: nem minden, ami értékes, kell, hogy kiabáljon. Néhány kincs mélyen úszik, és arra vár, hogy valaki megérezze őket, nem pedig megértse.