Alena Perknerová

Olyan világokból alkotok, amelyeket nem szemmel látni, hanem szívvel érezni lehet. A képek hullámokként érkeznek hozzám – csendes belső felvillanások, álmok villanásai, a lélek suttogásai. A festés számomra párbeszéd valami nagyobbal, amit nem lehet megnevezni – és mégis létezik. Minden képben van egy darab csend, egy darab fájdalom, egy darab remény és azokból a csodákból is, amelyek akkor történnek, amikor az ember megáll és igazán érzékel. A színek számomra energiát, szimbólumot, jelenlétet jelentenek. Úgy rétegzem őket, ahogy az élet rétegződik – néha finoman, máskor fájdalommal, de mindig őszintén. Nem tervezek, hagyom magam vezetni. A képek akkor születnek, amikor hallgatok és figyelek. Minden mű egy térkép. Nem az enyém, hanem közös – azé, aki megtalálja benne önmagát. És ha megérinti az Ön lelkét, akkor már Önhöz is tartozik.