Kallupo

Amint csak tehettem – alkottam. Bármi volt is az, bármivel, bárhol – alkottam. Imádom azt az érzést, még mielőtt megalkotok valamit. Imádom az ötlet érzését. Azt a kreativitást. Imádom, amikor a semmiből elkezd születni valami. Amikor formálódni kezd a körvonal, a jelentés, valamilyen történés. Csodálatos, hogy amint az ember létrehoz valamit, az eredeti – még akkor is, ha ötször, tízszer, százszor festi meg. Minden darab eredeti. Nem az számít, mit fest az ember, hanem hogy hogyan mutatja meg az embereknek, hogyan nézzenek rá. Amikor ceruzával rajzolok, az árnyalatok mélységéről és a vonások hevességéről szól. Festékkel festve a különbség abban rejlik, milyen árnyalatokat használ az ember, milyen színeket kever össze, vagy hogyan állítja őket kontrasztba. Minden szín más benyomást kelt. Minden kombinációnak megvan a maga jelentése. Minden ecsetvonásnak története van. Mindannyian mást képzelünk el mögötte, más érzelmeket érzünk – pedig ugyanazt nézzük. Minden képnek megvan a maga története.