Vzpomínka na Esterel (Emlék az Esterelről)

Alkotás leírása

A festmény az Esterel-hegységre emlékeztet; nem a hegyek pontos ábrázolásáról van szó, hanem az élmények lenyomatáról: a vörös sziklákon megtörő fényről, a fenyők illatáról, a forró délután csendjéről. A kubista formák itt nem csupán stilisztikai választás, hanem a emlékezet rétegeinek megragadására szolgáló módszer. A töredékek összeállnak, majd újra szétesnek, akárcsak az emlék, amely soha nem ismétlődik meg teljesen ugyanúgy.

A kép geometriája emlékeztet arra, hogy az emlékek sem simák, sem egységesek. Színek, érzések és pillanatok töredékei, amelyek az idő múlásával átalakulnak. A hengeres fatörzsek, a szögletes lombkoronák és a táj éles felületei az én módszerem arra, hogy az Esterel-hegységet újra összerakjam, nem a valóság szerint, hanem annak alapján, ahogyan az elmémbe visszatér.

Ez egy olyan táj, amely valahol a valóság és az álom között létezik. Egy táj, amely nem a szemnek, hanem az emlékezetnek tárul fel.