Rozhraní těla (A test határai)

Alkotás leírása

Ez a festmény egyszerre humanoid alak és részleges önarckép is. Nem szó szerinti portréról van szó, hanem egy olyan lényről, amely a test és a technológia, a jelenlét és a személytelenség határán áll.

Az arc hiánya szándékos. Nem veszteséget jelent, hanem az identitás felszabadulását egy konkrét formától. A test tengelyén elhelyezett szem azt szimbolizálja, hogy képesek vagyunk a felszín alá látni, és az embert intenzívebben érzékelni, mint ahogyan azt a szokásos tekintet lehetővé teszi.

A kezek és az érintés számomra a kommunikáció, az érzékelés és a hatás alapvető formái. A képen látható kezek ezért nem csupán anatómiai elemek, hanem a kapcsolat, a tapintási élmény, a hatalom és a másik test reakcióinak finom leolvasásának jelei.

A fém anyák összekötő pontokként működnek, amelyekből festett horgászszál nyúlik ki, térbeli neurális hálózatot alkotva. A figura ezáltal a humanoid lény szintjére emelkedik, ahol az organikus találkozik a szintetikussal.

Ebbe a konstrukcióba egyúttal a saját fizikai nyomom is belép. A kép egyes részei a testem közvetlen lenyomatával jöttek létre. A kép így nem csupán a test motívumát hordozza, hanem annak valódi jelenlétét is.