Attila Vencel

Attila Vencel 1972. július 14-én született a Kelet-szlovákiai-alföldön, magyar nemzetiségű szülők három fia közül a legidősebbként. Ma elismert művész, festő és oktató, aki Ostravában él és alkot. Oktatóként festőkurzusain segíti a kezdő művészeket kreativitásuk fejlesztésében és művészi fejlődésük elindításában.

Inspirációját a táj és a természet iránti szeretetből meríti, amelyekhez gyermekkora óta szorosan kötődik. Érzékenyen érzékeli törékeny harmóniájukat, amelyet nemcsak alkotásaiban, hanem az emberekhez és a környezethez fűződő kapcsolataiban is igyekszik megtalálni és megosztani. Ezt a folyamatot végtelen életútként éli meg – a harmónia egyre magasabb szintjének kereséseként.

Attila Vencelre jelentős hatást gyakorolt a 19. századi impresszionista mozgalom, amelynek képviselői voltak például Édouard Manet, Claude Monet, Camille Pissarro, Alfred Sisley, Pierre-Auguste Renoir és Edgar Degas. További inspirációt merít a kaliforniai impresszionizmus festőitől, mint William Keith, Benjamin Chambers Brown vagy Selden Connor Gile, valamint cseh művészek – Antonín Slavíček, Václav Radimský, František Kaván, Julius Mařák és Augustin Mervart – alkotásaiból. Az orosz mesterek közül Korovin, Polenov, Ajvazovszkij, Levitan, Repin és Siskin művei ragadták meg.

Attila Vencel autodidakta, de festészeti megközelítését és technikáját jelentősen befolyásolta az orosz festő, Igor Szaharov. 2017 elején találkozott vele Moszkvában, majd több napot töltött vele festéssel Pereszlavl-Zalesszkij városka festői környezetében, a Plescsejevo-tó partján.

Elsősorban az olajfestészetre specializálódott. Képeinek meghatározó témái a táj, a természet és a virágok. Absztrakt alkotásaiban geometriai formákkal, színfelületekkel és struktúrával dolgozik. Szeret kísérletezni a technikákkal, fest ujjal, ecsettel, ronggyal és festőkéssel is, és néha az olajfestéket akrillal kombinálja. Stílusa az impresszionizmus és a realizmus határán mozog – egyfajta „crossover” a képzőművészet, a zene, az életfilozófia és a természethez fűződő viszony hatásaiból.

„Arra törekszem, hogy művem mindig tartalmazzon egy csipetnyi költészetet és líraiságot. Amit alkotok, az romantikus lelkemet tükrözi, amely megadja az alaphangot.”

Attila Vencel