Josef Karel
Česká republika 🇨🇿
Szép és boldog gyermekkorom volt. Elsősorban rajzórán tűntem ki, egyébként átlagos tanuló voltam, és gyakran lógtam az iskolából. A középiskolában ehhez jött az alkohol... Tizenöt évesen kezdtem el nagy mennyiségben marihuánát fogyasztani. Egy évvel később ennek az anyagnak a túlzott fogyasztása folyamatos hallucinációkba hajszolt. Ezek józan állapotban is további három évig tartottak. Hogy nem lettem skizofrén, azt valószínűleg valamilyen felsőbb erőnek köszönhetem. Amikor festeni kezdtem, éreztem, ahogy minden a felszínre szivárog. Korai munkáimon ez eléggé látszik. A lelkem sokáig meg volt mérgezve. Tucatjával semmisítettem meg vagy égettem el képeket... Nos, láthatják. Inkább arról mesélek, hogyan találkoztam először Josef Karel festővel. Négy évvel a megismerkedésünk után történt. Kezdetben ugyanis csak a kortárs animációs alkotások beavatott ismerőjeként, lelkes filmesként és fotósként ismertem. Akkoriban azonban festőállvánnyal, igazi barbizoni módjára indult el megfesteni a Bořeňt, a Bílina fölé magasodó markáns hegyet, amelyet már a legnagyobb romantikusok, Caspar David Friedrich és Johann Wolfgang Goethe is festettek és rajzoltak, utánuk pedig tucatnyi más mázoló egészen Josef Karelig, aki az eredetileg jól sikerült, ugró oroszlán alakú fonolitszikla-tájképet addig javítgatta, formálgatta, az eget és a földet addig sötétítette, míg ki nem mondtam neki a végzetes mondatot: „Ez már egyáltalán nem a Bořeň, te egyáltalán nem vagy tájképfestő!” Josef visszakérdezett, hogy akkor mit fessen, és következett az egyetlen lehetséges válasz – én az alaplehetőségek ajtajának hívom: „Hát nézz körül, itt találsz olyan objektumokat..., amelyek tetszenének.” Josef körülnézett, és Fifinkát választotta, azt a Fifinkát a jól ismert Čtyřlístekből (amelyet történetesen gyűjtök), és felakasztva festette meg, lecsúszott bugyival és egy vörös folttal (amivel négy évvel megelőzte Liv Strömquist svéd művészt, aki a stockholmi metróban képeivel hívta fel az elképedt utasok figyelmét a menstruációra). Ez azonban még nem maga a festés kezdete volt... Josef ehhez hozzáteszi: A szürrealizmustól ihletve kezdtem el kinyitni a tudatalatti ajtaját, és életre kelteni a fehér vásznakat érzéseim és álmaim megjelenítésével. A képek a tudatalattimat tükrözik. Minden megtalálható bennük, amit átéltem, jó és rossz egyaránt. Beleértve a határokat is, amelyek e megkülönböztetés között gyakran elmosódnak. Ezek a művek egyszerre képzőművészeti kifejezésmódom megnyilvánulásai és tudattalan reakcióim a világra. Részlet Josef Karel katalógusából, szöveg: Patrik Linhart
