Město, které si oblékalo těla (A város, amely testeket öltött magára)

Alkotás leírása

Réteges technika, markáns textúra-kezelés és pasztózus festékrétegek.

Első pillantásra egy városra emlékeztet: tömbök, átjárók, falak, utcák és sötét zugok. A Války Vesmírů és a Mimovesmíru világában azonban ezek közül egyik sem valódi épület.

Ez egy élő város, amely testeket ölel magára.

Lakói régen már nem tettek különbséget organizmus, gép és építészet között. Ha új térre van szükségük, nem építik meg. Hagyják, hogy kinőjön. Minden színes tömb egy élő tok, amely egyszerre lehet ház, szerv, közlekedési út és intelligens lény teste is. Az utcák a város életének során elmozdulnak, a falak megváltoztatják funkciójukat, és egész városrészek elhagyhatják helyüket, hogy egyetlen organizmussá egyesüljenek.

A türkiz és zöld struktúrák alkotják a város fiatalabb, aktív rétegeit. A sötét felületek a város régi szövetét képviselik, amelyben a korábbi generációk emlékezete őrződik. A vörös vonalak nem határok, hanem olyan helyek, ahol az egyes testek egymással kommunikálnak.

Amikor a hősök közelednek ehhez a világhoz, először a lakóit keresik. Csak később értik meg, hogy a lakók mindenhol körülöttük vannak.

Ugyanis egy olyan civilizációt látnak, amelynek már nincs szüksége arra, hogy a városban éljen.

Maga a civilizáció város lett.