Lýdie Navrátilová

A festés valahogy magától jött. Mindig is ki akartam próbálni, de soha nem volt rá időm. Csak akkor kezdtem el festeni, amikor a gyerekek már felnőttek, és megengedtem magamnak, hogy alapjaiban változtassak az életemen. Elutaztam Angliába, és amikor megtanultam visszafogni és lelassítani az életstílusomat, jött a festészet. Eleinte csak arról volt szó, hogy kifejezzem a megtalált belső elégedettséget és nyugalmat. Szükségem volt a színekre. Így kezdtem el az absztrakcióval. Csodálatos, hogy a színek milyen jól képesek kifejezni az érzelmeket, és átadni az érzéseidet másoknak is. Később áttértem a valós tárgyak festésére is, bár a színek és az expresszivitás megmaradtak.Jelenleg festőtanfolyamokra járok Spanyolországban, ahol megtaláltam a helyem. Egy kis tengerparti városka, ahol az élet nyugodtan és lassan folyik, és a színek egész évben „lélegzetelállítóak”. Festés nélkül már el sem tudom képzelni az életemet. Más szemmel látod a körülötted lévő dolgokat, érzed a szükségét, hogy kifejezd a belső világodat, az érzelmeidet... és akkor leülsz a vászon elé, előkészíted a színeket, amelyeket érzel, és elkezdesz alkotni. Ebben a pillanatban már nem érzékelem a körülöttem lévő világot.

2025 – Csoportos kiállítás az Original Gallery-ben – „Nehéz szépség” című festmény

2025 – Egyéni kiállítás a D&B Gallery-ben